szabokazmer.hu

"Mert ez a helyes út a szerelem ismeretéhez, akár magától megy valaki, akár más vezeti oda: elindulni az itteni szépségektõl s annak a végsõ szépségnek a kedvéért egyre magasabbra emelkedni, mint egy lépcsõ fokain, egy szép testrõl kettõre, s kettõrõl valamennyire, s a szép testekrõl a szép foglalatosságokra, s a szép foglalatosságokról a szép tudományokra, míg végül a tudományokról feljut arra a tudományra, amely nem más, mint az önmagában való szépségnek a tudománya, s akkor végre megismeri a szépséget a maga valójában."

(Platón, A lakoma, ford.: Telegdi Zsigmond)

A kötetet bevezetõ Lakomából vett idézet a lélek felemelkedésérõl szól, s egyben megnevezi annak állomásait. A fenti idézet a lélek nem mindennapi felemelkedését hirdeti és ennek különbözõ stációit nevezi meg. Mennyiben hozható ez párhuzamba a Megszépüléssel? Már a könyv címe is utal a platóni kapcsolatra és gondolatvilágra. Itt megjegyzem, hogy a filozófia megnevezés nem pontos Platón ideológiájának tárgyalásánál, mert a filozófus soha sem állított fel írásban egy egységes filozófiai rendszert. A kötet címének magyarázatakor már utalás történt a Szép, platóni gondolatvilágban betöltött kulcsszerepére, mely szoros kapcsolatban áll a Lakomából vett idézet üzenetével. Tehát a helyesen leélt élet során az emberi lélek végsõ célhoz, az önmagában létezõ Széphez való felemelkedésére, majd azzal történõ egyesülésére utal. Ezeknek az eszméknek az egysége megjelenik a Megszépülésben is, amikor a végén a lélek eléri a teljességet “[…] amely nem más, mint az önmagában való szépségnek a tudománya, s akkor végre megismeri a szépséget a maga valójában”.

A platóni életmûvön belül a Jó és Szép – mint legfõbb létezõk, legfõbb ideák – egymás szinonimáiként szerepelnek, és ez alól az idézetet adó Lakoma sem kivétel. Tehát, hogy a „révbeért” ember lelke a Széppel, vagy a Jóval egyesül-e, Platónnál egy és ugyan az, nincs jelentõsége, hogy a szerzõ leginkább a Szép fogalmát tette meg vezérvonalává. De, ha a nyitó idézet után egybõl a Megszépülés utolsó oldalához lapozunk ott is pont ezt, a Szép és Jó egységét találjuk. Mindkettõt, Szépet, mint létezõ Jót egyszerre nevezi meg, mint célt, ahova elérkezik a lélek: „Én mellette, elõtte, benne lebegek, mint egy semmiség, ebben a mindenséget jelentõ Jóságban, ebben az elemi Szépségben.”