Main menu:
BELEOLVASÓ
EZÜSTNYÚL
– S te te miért szeretted a Juhászodat? – kérdezett tovább az ember.
– Hej, az ilyen kérdésre nagyon nehéz válaszolni, de nem térek ki előle. Mondhatnám, hogy a szívhez szóló muzsikájával, vagy a szemei ragyogásával bűvölt el. Még fontosabb lehet, hogy kedvességétől, figyelmességétől, kötelességtudásától elragadtatva, azért, mert jó ember volt. Valahogy mindezekért. De a lényeg az, hogy a legszebb értelemben véve, megérdemelte, hogy szeressem. Igen, megérdemelte, mert a szerelem a jóval akar eggyé válni. Ha valaki nem jó, őrá mással vágyakozik a szeretője, de azt a vágyat nem hívom igaz szerelemnek. Tudod, a szerelem akkor szerelem, mikor nemcsak epekedünk a másik után, hogy nekem kell a szépsége, jósága, vagy bármi más, amit én élvezhetek, hanem ott kezdődik, mikor az érzés elhatalmasodik bennem, hogy én akarom, hogy a szerelmemnek a lehető legjobb legyen. Ezt a szerelmetes törődést a jósággal lehet kiérdemelni. Viszont sose higgy azoknak a csalfa szeretőknek, akik azzal jönnek, hogy elpusztulnak nélküled. Ez nem jelent mást, mint hogy neki van szüksége rád, a saját boldogságához. Persze az igaz szerelem esetén is boldog leszel, még ha téged az vezérel is, hogy szerelmednek legyen jó. Hisz ha helyesen szereted, s valóban a lehető legjobbat teszed a másiknak, s ő ettől boldog lesz, akkor te is azzá válsz. Az igaz szerelem nem önfeláldozás, hisz neked is ez jelenti a boldogságot, ha valóban szerelemmel szeretsz. S ha mindketten jók egymáshoz, e kölcsönös szerelem nem szenvedés, vagy küzdelem, pont fordítva: ez az igazi boldogsággal teli megbékülés.